2 in 1

Ha már egyszer úgyis fűszerezem bazsalikommal a mozzarellámat, miért ne keverném rögtön bele az alvadékba? Így készültek az olasz fűszeres mozzarella golyók. Nem csupán bazsalikommal, hanem oreganoval, kakukkfűvel és egy pici fokhagymával.

Mozzarellamozzarellamozzarella....

Még mindig karikaforma, de már megfüstölve. Rövid leszek: nincs rá panasz.

Mozzarellák még mindig...

Ő itt most nem újragyúrt, hanem rögtön annak készült. Bizony, bizony, erre is sikerült rájönnöm, hála a pasta filata sajtkultúrának, és a szokásos bénázásomnak... Sajtformában a szokásos módon készült, sózódott, aztán a felvágásnál kiderült, hogy valójában nem natúr sajt, hanem minden ízében mozzarella. Reggelire újabban ezt eszegetem pár szem paradicsommal, finom és laktató.

Édes-füstös kis golyócskák

A non plusz ultra, az örök misztikum, a sajthűtő átmeneti látogatója... a füstölt mozzarella golyó. Ha a füstölt sajtra azt mondtam, hogy az örök kedvenc és imádom, akkor ennél a sajtnál mindezt megszorzom kettővel, majd négyzetre emelem. Legnagyobb hibája, hogy mindig elfogy, pillanatok alatt...

Színes-fűszeresek

Sajt recycling, avagy hogyan készül maradék sajtból valami extra különlegesség... 5-6 deka maradt a csilisből, 10 deka körüli a snidlingesből és egy falat a borsos-petrezselymesből, én pedig amúgy is lelkesen készítettem a pasta filata finomságokat, így adta magát az ötlet: olvasszuk be ezeket is. A próbálkozás jól sikerült, és a fűszeres parenyicák rögtön a slágerlista élére kerültek...

A pesto

Most látom, hogy elfelejtkeztem róla, pedig határozottan nem volt egy felejthető élmény... hogy teljes legyen a 'de luxe' élmény rukkolás pestot csináltam dióval, fokhagymával és oliva olajjal. Már magában is nagyon finom volt a krém, de sajtosítva csak még jobb lett...

Frissítve

Kicsit átvariáltam az oldalakat, és szerkesztettem egy külön gyűjtőoldalt csak a sajttípusoknak, mert itt a sok írás közt már nem olyan könnyű megtalálni őket.

Egyébként a parenyicák elkészültek, a füst után viszont kétségbeejtő hirtelenséggel el is fogytak, úgyhogy fotó majd csak a következő adagról lesz.

A krémes

Szóval az úúúgy volt... hogy megsavanyodott egy adag tejem, és mint ahogy ilyenkor szoktam, túrót akartam belőle csinálni. No de a kecsketej ugye nem alszik meg úgy hipp-hopp, mint a tehéné (ahogy azt már írtam korábban), kell neki egy kis segítség. Ám nem volt otthon más aznap, mint a múltkori sajtomból egy adag félretett savó, így egy életem-egy halálom felkiáltással azzal próbáltam meg túrót kreálni. No, ez nem sikerült. Alakult viszont helyette egy érdekes állagú matéria, ami ízre viszonylag közel állt a túróhoz, ám annál sokkal krémesebb volt. Végül megettük kőrözöttnek, és elkezdett piszkálni a krémsajt témája. Így készült el hát az első adag krémsajtom, immár célirányosan. Finom lett, no.

Pasta filata magyarosan és olaszosan

Nekiálltam hát nagy tételben olvasztani natúr sajtokat. Az első adag még valószínűleg túl fiatal volt, nem volt az az igazi, könnyen nyújtható, így jobb híján összegurgattam mozzarellának, a második adag viszont már olyan volt, mint a tankönyvben, ebből sikerült csálé kis parenyicákat feltekerni. Most száradnak, aztán holnap jön a füstölés, és utána kiderül, hogy ízre is olyan lett-e, mint kellene - formára még hagy némi kívánnivalót maga után.

A kecskerella vizsgája

(Mármint kecske mozzarella...) Olvasztva már korábban kipróbáltam én is - patent! - de nagynéném most kipróbálta rántott sajtnak. Telefonon hívott fel, hogy elújságolja, mennyire bejött neki a dolog, kisujjnyinál vékonyabbra vágva sem olvadt- vagy esett szét, ráadásul nagyon finom lett. Ezen felbuzdulva a ma esti programom pasta filata gyártás lesz, úgy, mint mozzarella és parenyica.

A vaj

Először próbálkoztam vele, de ahhoz képest elég jól sikerült. Tankönyv szerint kicsapódott belőle az író, bár szó-szó, tovább tartott, mint hittem, kb. félúton kezdtem feladni a dolgot a habverővel és eljátszottam a gondolattal, hogy netes segítséget kérek, de aztán adtam még egy kis időt a gépnek, és egyszer csak elkezdett vajasodni a tejszín.
Ízre, állagra határozottan vaj lett, érződik rajta a "kecskeség" ugyan, de nem zavaróan. Egyetlen baja, hogy nagyon kevés sikerül nagyon sok tejből is.

Kecskerella

Az első próbálkozásom a pasta filata típusú sajtokkal, nem tudom nevezhetjük-e mozzarellának (készítik azt kecsketejből?),  mindenesetre én annak szántam. Állagra stimmel is, ízre természetesen érződik a kecske, de nekünk így is bejön.
Az alapgondolat az volt, hogy legyen már valamink otthon, amit rá lehet olvasztani a pizzára... :) ehhez adta magát a mozzarella gyártásának gondolata. Sokkal egyszerűbb volt, mint hittem, így erősen valószínű, hogy készítek még (sokat!) és ezek után azt hiszem nekiveselkedem a parenyicának is.

Kőrözöttes

A második verziós paprikás sajtnál írtam, hogy nem egészen olyan lett, mint szerettem volna (mármint csípős) viszont adott egy ötlete. Nos, az ötlet pár napja sajtformába került, méghozzá paprikával, snidlinggel és fokhagymával.

A puding próbája...

Pontosabban a sajté: az evés.
Csak annyit akarnék igazából mondani, hogy megvágtuk az extrém sajtunkat (menta & citromfű), és azt kell mondjam, beletrafáltunk. Érdekes lett, nem az a klasszikus sajtos íz, de finom, és szerencsére másoknak is bejött, úgyhogy fogunk még ilyet készíteni.
Most éppen megint kicsit más dolgon töröm a fejem (mozzarella, trappista nyamm), de rajta van a listán (ahogy még sok más fűszer kombináció is, amit még nem próbáltam ki), és persze törődnöm kell a fogyasztói igényekkel is, a nép a natúr füstöltért és a fokhagymás-olivásért kiált.

Olaszosan

Anno, még a legelején találtuk ki a "pizzás" sajtot, mint olyat (már nyilván nem mi találtuk ki a világon először, de szóba került, hogy csinálunk ilyet és az is, hogy hogyan), ami a szokásos pizzafűszereket tartalmazta volna, plusz egy kis szárított paradicsomot. No, szárított paradicsomom az nem volt otthon, de össze akartam hozni egy ilyet is, tehát ő itt a "mediterrán" vagy "olaszos" sajtom, van benne bazsalikom, oregano, kakukkfű, és fokhagyma. Tök jóóóó lett!

A kép kedvéért...

Mivel rájöttem, hogy fészen csak a régi, legelső verziós füstölt képe van fent, gondoltam ideje készíteni egy képet a továbbfejlesztett, küllemre és ízre is sokkal-sokkal jobb verzióról. Bizony, ez a non plusz ultra, és amilyen kis egyszerű, annál jobban imádjuk. A hiányzó cikkely egyébként úgy keletkezett, hogy belevágtam egy kicsit, próbaképp, hogy milyen lett (az tényleg pici volt), aztán ember ahogy jött-ment a konyhában egy-egy fordulóval vágott magának nassolnivalót belőle - na jó, én is - és két nap alatt már tetemes hiány keletkezett a gurigában...

Egy extrém után egy klasszikus...

A mentás-citrusos sajtothoz a sajtot egy különösen nagy adag (10l) tejből készítettem, és mivel féltem az egészet elvagánykodni, hát megfeleztem. Így kész van mostanra fél adag a mentásból (nem lett olyan rossz, mint amitől tartottam, bár nem is lesz a kedvencünk), és a másik fele borsos-fokhagymás-petrezselymes lett. Amolyan "normális" fűszeres sajt.

X-treme cheese

Nagymamám kertjében szöszöltünk, amikor anyu az egyik növény fölött elkezdett gondolkozni, hogy ez most menta, vagy citromfű? Persze a kérdést elég könnyű eldönteni, csak meg kell szagolni közelebbről. A kérdéses növény citromfű volt, viszont ezzel új ötlet pattant ki a fejemből... Egyelőre még a sózást heveri ki, de holnap megvágom, kíváncsibb vagyok annál, mint hogy csak úgy tartogassam. Egyébként menta és citromfű van belevágva.

A favorit

Sejtettem én, hogy ez lesz a legkedvencebb, és tényleg! Na jó, az igazán jól sikerült natúr füstöltet nem tudja felülmúlni, de azért no, nagyon finom. Sajnos még nem saját snidlinggel készült, az még nem érett meg a metélésre, majd legközelebb...

Csilis-paprikás vol. 2

Annyira nem jött be a dolog másodjára, legalábbis nem úgy sikerült, mint terveztem. Sok lett a pirospaprika, és kevés a csípős, viszont így eléggé kőrözöttes jellegge lett a dolognak. Ezzel egy új ötlet született (megbombázzuk még mellé snidlinggel, fokhagymával, és kész a "hivatalos" kőrözöttes ízesítés), viszont szerencsére a paprikás sem rohadt ránk, akadt rajongója bőven.

A közönségdíj

Szóval a héten voltak nálunk sokan vendégek (főképp a kiskutyák miatt), és persze körbekínáltuk az épp raktáron lévő sajtokat mindenkinek. Natúr füstölt, medvehagymás, 3 borsos, olivás, és az első néhány napi vendégnek még diós is jutott. A sorrend - számomra - meglepő módon az olivás verzióval kezdődik, ezt követi holtversenyben a natúr füstölt és a medvehagymás, majd a diós. A borsos helyezésén a korábbiak fényében nem csodálkozom.
A füstöltnél is kezdem kitapasztalni, hogy hogyan lesz olyan, amilyennek én nagyon szeretem. Konkrétan annyi a dolog titka, hogy egy hétig a hűtőben hagyom (naponta forgatva) a natúr, friss sajtot, és csak utána füstölöm meg. Az így készült verzió valami fenomenális lett...
A közönségdíjon felbuzdulva pedig legutóbb - az érlelt sajtkultúrám kipróbálása helyett - újra olivás-fokhagymás verziót csináltam. (Aztán meg győztem mosogatni a vágódeszkát, még a szagát sem szeretem...)

A borsos

Most látom, hogy ez kimaradt, pedig már elkészült egy ideje: a három borsos sajtom. Színes borsokat törtem bele, sajnos nagyon óvatos voltam, még fért volna hozzá. Amolyan futottak még kategória lett, nem mondom, hogy nem jó, de csináltam már ennél jobbat is. Már megvan a stratégia a következő körre.
Viszont küllemre nagyon szép lett.

Képtelenül

Mostanában el vagyok havazva, nem sok időm van gép előtt ücsörögni, így a fotózgatás is elmaradt, pedig lenne mit. Majd talán a hét vége felé pótlok, addig is maradjunk a leíró bemutatásnál:

Készült egy chilis sajt update, ez alkalommal a színezés kedvéért nemes pirospaprikát is tettem hozzá, határozottan erősebb színe lett, mint korábban, bár még mindig olyan erőtlen rózsaszínnek tűnik. persze a sózás sem segít ezen a problémán, elég jól kifakítja a színeket... de többet nem mertem beletenni. Majd legközelebb, ha kell egyáltalán.

Aztán egy fél Bakony camembert felhasználásával (köszönjük a tippet Rajnai Gyurinak!) próbálkozom fehérpenészes sajt készítésével, jelenleg 3. napja áll a hűvösben, illatra egyelőre nagyon tetszik, de még várjuk, hogy kiszőrösödjön. Sosem gondoltam volna, hogy a sajtozásban ilyen izgalmak rejlenek.

A legújabb eset pedig egy klasszikus kedvencem, snidlinges sajt. Ezért a műveletért kénytelen voltam a boltban venni két cserép metélőhagymát, mert a sajátom még alig öt centis, de öntözgetem serényen, hogy a továbbiakban abból tudjunk dolgozni. Jelen állapotában (tegnap készült) csak annyit tudok róla mondani, hogy állat jó illata van.

Mediterrán stílusban

Ha már egyszer Pécs a "mediterrán hangulatok városa", mondhatni ideillik ez az összeállítás is: fokhagymás - olivabogyós. Ismét nem saját tollal ékeskedem, ezt az ötletet nagynéném és anyukám javasolta (egymástól függetlenül ugyanazon a napon), engem meg elkapott a gépszíj - ahogy általában, ha valami újjal tudok kísérletezni - és még aznap elmentünk megvenni a hozzávalókat. Hogy színesebb legyen a dolog zöld- és fekete bogyót is kevertem hozzá, és annyi fokhagymát, hogy éppen megbolondítsa. Az online rajongótábor ezt is szívesen fogadta, de a konkrét próbatétel még hátravan: ma ugrik a sóba, és leghamarabb holnap lehet kóstolgatni.
Van egyébként saját ötlet is néhány talonban, sejtem, hogy nem fogom feltalálni a spanyol viaszt, de jó dolog tervezgetni. Már van egy ötletünk pizzás verzióra, ki akarom próbálni a csilist is felturbózva nemes paprikával, most készül egy 3-féle borssal fűszerezett sajt, de izgatja a fantáziámat a petrezselymes-borsos, fokhagymás-borsos verzió is. És már van a fagyóban kultúra is kemény sajthoz, illetve fehér penészes kultúra lágy sajthoz (ez lesz a mai terv). Illetve ha egyszer összegyűlik annyi natúr sajtom (megfüstölés nélkül), hogy fussa belőle, akkor akarok csinálni egy rolni mozzarellát is.
No, de mindent a maga idejében, most először legyen kész a mediterrán sajtocskám.

A diós álom

Soha korábban nem hallottam még diós sajtról, és őszintén szólva eszembe sem jutott volna... aztán egyszer csak belefutottam egy ismerősnél egy ilyen sajt fotójába és elcsodálkoztam... végül is a dió az olyan édességbe, süteménybe való dolog, mi köze a sós sajtokhoz? Aztán pihent egy kicsit a gondolat, majd egy beszélgetés alkalmával egy másik ismerős mondta, hogy az bizony nagyon jó dolog, hiába nem tudom a fejemben összepasszolni az ízeket, azért csak próbáljam ki, egy falat diót egy falat sajttal.
Aztán pár nappal ezelőtt fogtam magam és 'egy életem egy halálom' felkiáltással belevágtam az összes maradék diómat egy különösen nagy adagra sikerült natúr sajtkezdeménybe. Két nap érés és egy nap sózás után nem bírtam tovább várni, és felvágtam. Mondom ezt most úgy, hogy különösebben nem szeretem a diót: Fantasztikus lett! Nem gondoltam volna, hogy létezik a világon ilyen ízharmónia, mint ami a kecskesajt és a dió közt van...
Fel is került fészbukra a fotója, szokásomhoz híven némi kommentárral, ahol leírtam, hogy sajnálatos módon az utolsó adag diómat használtam fel hozzá. Ami ezek után következett az volt a legmeglepőbb - amolyan szívet melengető módon - megtaláltak többen is egész diót felajánlva a "dió rescue" projektnek, és tegnap reggel a postás hozott nekem egy cipősdoboznyi diót egy Pest mellett élő baráttól. Szóval most már nem kell attól tartanom, hogy diós sajt nélkül maradunk őszig. Köszönöm Lányok, fantasztikusak vagytok!

Állatsimogató

Végül nem lett új gödölyénk, már elfogytak az F1-esek. Viszont kiderült, hogy nagy mázlink volt az ivararánnyal, minden más kecskésnél baktúltengés volt az idén.

Ma eljöttek hozzánk rokongyerekek kicsit a "jó levegőre". Szeretem, ha jövés-menés van itt nálunk, a kiskutyáknak is jó, kapják a szocializációt rendesen, meg jó dolog látni, ahogy a kissrácok elképednek egy-egy állaton, ahogy ott áll előttük teljes valójában. Mind a pulykakakas, mind a gúnár nagyon impozáns tud lenni. Meg hát ilyenkor rá lehet testálni a gyerekekre néhány olyan munkát, amit amúgy is meg kellene csinálnom, de vagy túl pepecs, vagy túl unalmas, ők viszont élvezik. Ilyen volt most a fűszedés a libusoknak, másfél vödörnyit összetépkedtek a fiúk, aztán nagy büszkén figyelték, ahogy a madarak az utolsó szálig eltüntették. Aztán amíg a konyhában sajtoztam Gábor lement velük a gyümölcsösbe gidát legeltetni. Az még nekünk felnőtteknek is nagy élmény, nagyon kezesek a gidáink, felugrálnak, nyalogatnak.. hát még akkor nekik, akik amúgy csak az állatkertben látnak ilyesmit.
Nemrégen indultak haza, kíváncsi leszek mit meséltek otthon.

Az újak

Gáborom ma Tatára ment néhány kecskés kollégával, hogy megtekintsenek egy núbiai farmot, ahonnan ha minden igaz fejenként legalább egy gödölyével fognak hazatérni. Mi egy F1-es alpesi-nubit gondoltunk venni, nagyon kíváncsi vagyok már rá.
Illetve beszereztünk még pipiket, Bábolna Tetra Sl, Harco és Ross valahány előnevelteket, eddig nagyon tetszenek, gyönyörű szépek! Nagyon patent kis helyet építettünk nekik, melléjük tettem a saját kelésű leghornokat is. Nem semmi mennyiségű kaját pusztítanak egy nap, de mellette szépen fejlődnek, max két hét, és a harcokat biztosan kiteszem az udvarra, a többieket még meglátjuk, de ha így folytatják őket is simán kapirgálóssá avathatjuk májusban.

Csípősen

Anyukámék egy nyaralásból hazajövet megleptek anno egy szelet csilis kecskesajttal. Mióta elkezdtem a sajtozást végig ez a finom, csípős verzió motoszkált a fejemben, és most végre vettem a bátorságot és egy adagot jól megpaprikáztam. Hogy ízre milyen lett, az még elválik, eddig csak a széléről törtem le ici-pici darabokat (és ez még a sózás előtt volt), annyi biztos, hogy csíp. Már nem mintha a csilipaprikától mást várnék...

A melléktermék

Azt írja a szakirodalom, hogy 10l tejből lesz egy kiló sajt. Természetesen a tej beltartalmától függően az az arány elég tág határok között képes változni, de akárhogy is van, a sajtkészítéssel együtt rengeteg savó is keletkezik. Ha nagy tételekkel dolgozik az ember, akkor ebből a friss savóból még készülhet orda és zsendice is, viszont a mi kis háztartási adagjainkból ezt már nem éri meg készíteni, gyűjtögetni pedig nem tudjuk miben (10l-es a legnagyobb lábasom), szóval ez az illatos, fehérjében és zsírban gazdag lé a kutyáké illetve a gidáké lesz. Hallottuk másoktól, hogy a kecskékkel itatják vissza, az sincs kizárva, hogy nálunk is bevezetésre kerül a rendszer, de csak abban az esetben, ha a kutyák savófelvevő képessége telítődik :) itt most még nem tartunk.

a'la natur

Amikor csak sajt, és semmi más. Még ugyan gondolkozom rajta, hogy bedobom a füstbe, de az is lehet, hogy meghagyjuk így, natúrnak. Az eddigi legnagyobb mennyiségből készült sajtocska egyébként, 8 liter tejet használtam fel hozzá. És az a helyzet, hogy nem is tervezem ezentúl alább adni... simán összejön ez a mennyiség egy nap alatt, szóval ezzel a lendülettel búcsút is intettünk az öt literes sajtocskáknak...

tudunk élni...

Régebbi képről van szó, de ha már kecskeművek, akkor ne maradjon ki. A kecsketúró készítése valamivel bonyolultabb, mint a tehéntúróé, főleg, ha az ember el akarja kerülni, hogy karakteres "kecskeíze" legyen (márpedig én el akarom). Ha úgy jön ki a lépés, hogy a friss tejből sok elfogy nyers tejként, és nem jön össze a szokásos 8-10 liter a sajthoz, akkor nem szoktam a következő fejésig várni, és a maradékból túró lesz. Finom, lágy, krémes túró, aminek konkrétan függői vagyunk... főleg egy kis pirospaprikával, borssal megszórva. Aztán ha mellé kerül egy kis házikolbász és frissen sült házikenyér a tányérra, akkor az ember már nem is kívánhatna magának finomabb vacsorát...

mert a füstölt az igazi....

Kinek-mi, persze, nekem a gyengém a füstölt, natúr kecskesajt. És elkészült vala ez is, ha csak rá gondolok összefut a nyál a számban... Még friss sajtként is nagyon finomra sikerült, csak attól tartok, hogy ha ilyen hévvel fogyasztjuk is rögtön, akkor sosem lesz belőle érlelt :)

Vigyázz, kész, sajt!

Elkezdődött hát a kísérletezgetés, elkészült az első sajt. Fűszeres friss sajttal próbálkoztam, elsőre csak öt liter tejből. Meglepődtem, mert sokkal egyszerűbb volt a dolog, mint ahogy a leírások alapján gondoltam. "Igazi", oltóval készült sajtról van szó, nem a neten terjengő ecettel, tojással, meg egyéb furcsaságokkal készült műsajtról. Mivel most a medvehagymának van szezonja értelemszerű volt, hogy azt darabolok bele. Nem lett elsőre hasraesősen tökéletes (kicsit sokat volt a sóban), de másnapra korrigáltam, és még a családom legkifinomultabb tagjai is elismerően nyilatkoztak róla - meg hát nekünk is nagyon ízlett.