A diós álom

Soha korábban nem hallottam még diós sajtról, és őszintén szólva eszembe sem jutott volna... aztán egyszer csak belefutottam egy ismerősnél egy ilyen sajt fotójába és elcsodálkoztam... végül is a dió az olyan édességbe, süteménybe való dolog, mi köze a sós sajtokhoz? Aztán pihent egy kicsit a gondolat, majd egy beszélgetés alkalmával egy másik ismerős mondta, hogy az bizony nagyon jó dolog, hiába nem tudom a fejemben összepasszolni az ízeket, azért csak próbáljam ki, egy falat diót egy falat sajttal.
Aztán pár nappal ezelőtt fogtam magam és 'egy életem egy halálom' felkiáltással belevágtam az összes maradék diómat egy különösen nagy adagra sikerült natúr sajtkezdeménybe. Két nap érés és egy nap sózás után nem bírtam tovább várni, és felvágtam. Mondom ezt most úgy, hogy különösebben nem szeretem a diót: Fantasztikus lett! Nem gondoltam volna, hogy létezik a világon ilyen ízharmónia, mint ami a kecskesajt és a dió közt van...
Fel is került fészbukra a fotója, szokásomhoz híven némi kommentárral, ahol leírtam, hogy sajnálatos módon az utolsó adag diómat használtam fel hozzá. Ami ezek után következett az volt a legmeglepőbb - amolyan szívet melengető módon - megtaláltak többen is egész diót felajánlva a "dió rescue" projektnek, és tegnap reggel a postás hozott nekem egy cipősdoboznyi diót egy Pest mellett élő baráttól. Szóval most már nem kell attól tartanom, hogy diós sajt nélkül maradunk őszig. Köszönöm Lányok, fantasztikusak vagytok!