tudunk élni...

Régebbi képről van szó, de ha már kecskeművek, akkor ne maradjon ki. A kecsketúró készítése valamivel bonyolultabb, mint a tehéntúróé, főleg, ha az ember el akarja kerülni, hogy karakteres "kecskeíze" legyen (márpedig én el akarom). Ha úgy jön ki a lépés, hogy a friss tejből sok elfogy nyers tejként, és nem jön össze a szokásos 8-10 liter a sajthoz, akkor nem szoktam a következő fejésig várni, és a maradékból túró lesz. Finom, lágy, krémes túró, aminek konkrétan függői vagyunk... főleg egy kis pirospaprikával, borssal megszórva. Aztán ha mellé kerül egy kis házikolbász és frissen sült házikenyér a tányérra, akkor az ember már nem is kívánhatna magának finomabb vacsorát...