Mediterrán stílusban

Ha már egyszer Pécs a "mediterrán hangulatok városa", mondhatni ideillik ez az összeállítás is: fokhagymás - olivabogyós. Ismét nem saját tollal ékeskedem, ezt az ötletet nagynéném és anyukám javasolta (egymástól függetlenül ugyanazon a napon), engem meg elkapott a gépszíj - ahogy általában, ha valami újjal tudok kísérletezni - és még aznap elmentünk megvenni a hozzávalókat. Hogy színesebb legyen a dolog zöld- és fekete bogyót is kevertem hozzá, és annyi fokhagymát, hogy éppen megbolondítsa. Az online rajongótábor ezt is szívesen fogadta, de a konkrét próbatétel még hátravan: ma ugrik a sóba, és leghamarabb holnap lehet kóstolgatni.
Van egyébként saját ötlet is néhány talonban, sejtem, hogy nem fogom feltalálni a spanyol viaszt, de jó dolog tervezgetni. Már van egy ötletünk pizzás verzióra, ki akarom próbálni a csilist is felturbózva nemes paprikával, most készül egy 3-féle borssal fűszerezett sajt, de izgatja a fantáziámat a petrezselymes-borsos, fokhagymás-borsos verzió is. És már van a fagyóban kultúra is kemény sajthoz, illetve fehér penészes kultúra lágy sajthoz (ez lesz a mai terv). Illetve ha egyszer összegyűlik annyi natúr sajtom (megfüstölés nélkül), hogy fussa belőle, akkor akarok csinálni egy rolni mozzarellát is.
No, de mindent a maga idejében, most először legyen kész a mediterrán sajtocskám.

A diós álom

Soha korábban nem hallottam még diós sajtról, és őszintén szólva eszembe sem jutott volna... aztán egyszer csak belefutottam egy ismerősnél egy ilyen sajt fotójába és elcsodálkoztam... végül is a dió az olyan édességbe, süteménybe való dolog, mi köze a sós sajtokhoz? Aztán pihent egy kicsit a gondolat, majd egy beszélgetés alkalmával egy másik ismerős mondta, hogy az bizony nagyon jó dolog, hiába nem tudom a fejemben összepasszolni az ízeket, azért csak próbáljam ki, egy falat diót egy falat sajttal.
Aztán pár nappal ezelőtt fogtam magam és 'egy életem egy halálom' felkiáltással belevágtam az összes maradék diómat egy különösen nagy adagra sikerült natúr sajtkezdeménybe. Két nap érés és egy nap sózás után nem bírtam tovább várni, és felvágtam. Mondom ezt most úgy, hogy különösebben nem szeretem a diót: Fantasztikus lett! Nem gondoltam volna, hogy létezik a világon ilyen ízharmónia, mint ami a kecskesajt és a dió közt van...
Fel is került fészbukra a fotója, szokásomhoz híven némi kommentárral, ahol leírtam, hogy sajnálatos módon az utolsó adag diómat használtam fel hozzá. Ami ezek után következett az volt a legmeglepőbb - amolyan szívet melengető módon - megtaláltak többen is egész diót felajánlva a "dió rescue" projektnek, és tegnap reggel a postás hozott nekem egy cipősdoboznyi diót egy Pest mellett élő baráttól. Szóval most már nem kell attól tartanom, hogy diós sajt nélkül maradunk őszig. Köszönöm Lányok, fantasztikusak vagytok!

Állatsimogató

Végül nem lett új gödölyénk, már elfogytak az F1-esek. Viszont kiderült, hogy nagy mázlink volt az ivararánnyal, minden más kecskésnél baktúltengés volt az idén.

Ma eljöttek hozzánk rokongyerekek kicsit a "jó levegőre". Szeretem, ha jövés-menés van itt nálunk, a kiskutyáknak is jó, kapják a szocializációt rendesen, meg jó dolog látni, ahogy a kissrácok elképednek egy-egy állaton, ahogy ott áll előttük teljes valójában. Mind a pulykakakas, mind a gúnár nagyon impozáns tud lenni. Meg hát ilyenkor rá lehet testálni a gyerekekre néhány olyan munkát, amit amúgy is meg kellene csinálnom, de vagy túl pepecs, vagy túl unalmas, ők viszont élvezik. Ilyen volt most a fűszedés a libusoknak, másfél vödörnyit összetépkedtek a fiúk, aztán nagy büszkén figyelték, ahogy a madarak az utolsó szálig eltüntették. Aztán amíg a konyhában sajtoztam Gábor lement velük a gyümölcsösbe gidát legeltetni. Az még nekünk felnőtteknek is nagy élmény, nagyon kezesek a gidáink, felugrálnak, nyalogatnak.. hát még akkor nekik, akik amúgy csak az állatkertben látnak ilyesmit.
Nemrégen indultak haza, kíváncsi leszek mit meséltek otthon.

Az újak

Gáborom ma Tatára ment néhány kecskés kollégával, hogy megtekintsenek egy núbiai farmot, ahonnan ha minden igaz fejenként legalább egy gödölyével fognak hazatérni. Mi egy F1-es alpesi-nubit gondoltunk venni, nagyon kíváncsi vagyok már rá.
Illetve beszereztünk még pipiket, Bábolna Tetra Sl, Harco és Ross valahány előnevelteket, eddig nagyon tetszenek, gyönyörű szépek! Nagyon patent kis helyet építettünk nekik, melléjük tettem a saját kelésű leghornokat is. Nem semmi mennyiségű kaját pusztítanak egy nap, de mellette szépen fejlődnek, max két hét, és a harcokat biztosan kiteszem az udvarra, a többieket még meglátjuk, de ha így folytatják őket is simán kapirgálóssá avathatjuk májusban.

Csípősen

Anyukámék egy nyaralásból hazajövet megleptek anno egy szelet csilis kecskesajttal. Mióta elkezdtem a sajtozást végig ez a finom, csípős verzió motoszkált a fejemben, és most végre vettem a bátorságot és egy adagot jól megpaprikáztam. Hogy ízre milyen lett, az még elválik, eddig csak a széléről törtem le ici-pici darabokat (és ez még a sózás előtt volt), annyi biztos, hogy csíp. Már nem mintha a csilipaprikától mást várnék...

A melléktermék

Azt írja a szakirodalom, hogy 10l tejből lesz egy kiló sajt. Természetesen a tej beltartalmától függően az az arány elég tág határok között képes változni, de akárhogy is van, a sajtkészítéssel együtt rengeteg savó is keletkezik. Ha nagy tételekkel dolgozik az ember, akkor ebből a friss savóból még készülhet orda és zsendice is, viszont a mi kis háztartási adagjainkból ezt már nem éri meg készíteni, gyűjtögetni pedig nem tudjuk miben (10l-es a legnagyobb lábasom), szóval ez az illatos, fehérjében és zsírban gazdag lé a kutyáké illetve a gidáké lesz. Hallottuk másoktól, hogy a kecskékkel itatják vissza, az sincs kizárva, hogy nálunk is bevezetésre kerül a rendszer, de csak abban az esetben, ha a kutyák savófelvevő képessége telítődik :) itt most még nem tartunk.

a'la natur

Amikor csak sajt, és semmi más. Még ugyan gondolkozom rajta, hogy bedobom a füstbe, de az is lehet, hogy meghagyjuk így, natúrnak. Az eddigi legnagyobb mennyiségből készült sajtocska egyébként, 8 liter tejet használtam fel hozzá. És az a helyzet, hogy nem is tervezem ezentúl alább adni... simán összejön ez a mennyiség egy nap alatt, szóval ezzel a lendülettel búcsút is intettünk az öt literes sajtocskáknak...

tudunk élni...

Régebbi képről van szó, de ha már kecskeművek, akkor ne maradjon ki. A kecsketúró készítése valamivel bonyolultabb, mint a tehéntúróé, főleg, ha az ember el akarja kerülni, hogy karakteres "kecskeíze" legyen (márpedig én el akarom). Ha úgy jön ki a lépés, hogy a friss tejből sok elfogy nyers tejként, és nem jön össze a szokásos 8-10 liter a sajthoz, akkor nem szoktam a következő fejésig várni, és a maradékból túró lesz. Finom, lágy, krémes túró, aminek konkrétan függői vagyunk... főleg egy kis pirospaprikával, borssal megszórva. Aztán ha mellé kerül egy kis házikolbász és frissen sült házikenyér a tányérra, akkor az ember már nem is kívánhatna magának finomabb vacsorát...

mert a füstölt az igazi....

Kinek-mi, persze, nekem a gyengém a füstölt, natúr kecskesajt. És elkészült vala ez is, ha csak rá gondolok összefut a nyál a számban... Még friss sajtként is nagyon finomra sikerült, csak attól tartok, hogy ha ilyen hévvel fogyasztjuk is rögtön, akkor sosem lesz belőle érlelt :)

Vigyázz, kész, sajt!

Elkezdődött hát a kísérletezgetés, elkészült az első sajt. Fűszeres friss sajttal próbálkoztam, elsőre csak öt liter tejből. Meglepődtem, mert sokkal egyszerűbb volt a dolog, mint ahogy a leírások alapján gondoltam. "Igazi", oltóval készült sajtról van szó, nem a neten terjengő ecettel, tojással, meg egyéb furcsaságokkal készült műsajtról. Mivel most a medvehagymának van szezonja értelemszerű volt, hogy azt darabolok bele. Nem lett elsőre hasraesősen tökéletes (kicsit sokat volt a sóban), de másnapra korrigáltam, és még a családom legkifinomultabb tagjai is elismerően nyilatkoztak róla - meg hát nekünk is nagyon ízlett.