Frissítés

Sajnos úgy fest, hogy a facebookot használni fotótárhelyként, annyira nem volt nyerő ötlet, bár a képek fent vannak még a galériákban, itt már nem láthatók. A Sajtjaim menüben már pótoltam a hiányokat, illetve kicsit ki is egészítettem a repertoárt, a blog kicsit hosszabb feladat lesz, de igyekszem. Addig is egy friss fotó, "mi van a hűtőmben" címmel:

2 in 1

Ha már egyszer úgyis fűszerezem bazsalikommal a mozzarellámat, miért ne keverném rögtön bele az alvadékba? Így készültek az olasz fűszeres mozzarella golyók. Nem csupán bazsalikommal, hanem oreganoval, kakukkfűvel és egy pici fokhagymával.

Mozzarellamozzarellamozzarella....

Még mindig karikaforma, de már megfüstölve. Rövid leszek: nincs rá panasz.

Mozzarellák még mindig...

Ő itt most nem újragyúrt, hanem rögtön annak készült. Bizony, bizony, erre is sikerült rájönnöm, hála a pasta filata sajtkultúrának, és a szokásos bénázásomnak... Sajtformában a szokásos módon készült, sózódott, aztán a felvágásnál kiderült, hogy valójában nem natúr sajt, hanem minden ízében mozzarella. Reggelire újabban ezt eszegetem pár szem paradicsommal, finom és laktató.

Édes-füstös kis golyócskák

A non plusz ultra, az örök misztikum, a sajthűtő átmeneti látogatója... a füstölt mozzarella golyó. Ha a füstölt sajtra azt mondtam, hogy az örök kedvenc és imádom, akkor ennél a sajtnál mindezt megszorzom kettővel, majd négyzetre emelem. Legnagyobb hibája, hogy mindig elfogy, pillanatok alatt...

Színes-fűszeresek

Sajt recycling, avagy hogyan készül maradék sajtból valami extra különlegesség... 5-6 deka maradt a csilisből, 10 deka körüli a snidlingesből és egy falat a borsos-petrezselymesből, én pedig amúgy is lelkesen készítettem a pasta filata finomságokat, így adta magát az ötlet: olvasszuk be ezeket is. A próbálkozás jól sikerült, és a fűszeres parenyicák rögtön a slágerlista élére kerültek...

A pesto

Most látom, hogy elfelejtkeztem róla, pedig határozottan nem volt egy felejthető élmény... hogy teljes legyen a 'de luxe' élmény rukkolás pestot csináltam dióval, fokhagymával és oliva olajjal. Már magában is nagyon finom volt a krém, de sajtosítva csak még jobb lett...

Frissítve

Kicsit átvariáltam az oldalakat, és szerkesztettem egy külön gyűjtőoldalt csak a sajttípusoknak, mert itt a sok írás közt már nem olyan könnyű megtalálni őket.

Egyébként a parenyicák elkészültek, a füst után viszont kétségbeejtő hirtelenséggel el is fogytak, úgyhogy fotó majd csak a következő adagról lesz.

A krémes

Szóval az úúúgy volt... hogy megsavanyodott egy adag tejem, és mint ahogy ilyenkor szoktam, túrót akartam belőle csinálni. No de a kecsketej ugye nem alszik meg úgy hipp-hopp, mint a tehéné (ahogy azt már írtam korábban), kell neki egy kis segítség. Ám nem volt otthon más aznap, mint a múltkori sajtomból egy adag félretett savó, így egy életem-egy halálom felkiáltással azzal próbáltam meg túrót kreálni. No, ez nem sikerült. Alakult viszont helyette egy érdekes állagú matéria, ami ízre viszonylag közel állt a túróhoz, ám annál sokkal krémesebb volt. Végül megettük kőrözöttnek, és elkezdett piszkálni a krémsajt témája. Így készült el hát az első adag krémsajtom, immár célirányosan. Finom lett, no.

Pasta filata magyarosan és olaszosan

Nekiálltam hát nagy tételben olvasztani natúr sajtokat. Az első adag még valószínűleg túl fiatal volt, nem volt az az igazi, könnyen nyújtható, így jobb híján összegurgattam mozzarellának, a második adag viszont már olyan volt, mint a tankönyvben, ebből sikerült csálé kis parenyicákat feltekerni. Most száradnak, aztán holnap jön a füstölés, és utána kiderül, hogy ízre is olyan lett-e, mint kellene - formára még hagy némi kívánnivalót maga után.

A kecskerella vizsgája

(Mármint kecske mozzarella...) Olvasztva már korábban kipróbáltam én is - patent! - de nagynéném most kipróbálta rántott sajtnak. Telefonon hívott fel, hogy elújságolja, mennyire bejött neki a dolog, kisujjnyinál vékonyabbra vágva sem olvadt- vagy esett szét, ráadásul nagyon finom lett. Ezen felbuzdulva a ma esti programom pasta filata gyártás lesz, úgy, mint mozzarella és parenyica.

A vaj

Először próbálkoztam vele, de ahhoz képest elég jól sikerült. Tankönyv szerint kicsapódott belőle az író, bár szó-szó, tovább tartott, mint hittem, kb. félúton kezdtem feladni a dolgot a habverővel és eljátszottam a gondolattal, hogy netes segítséget kérek, de aztán adtam még egy kis időt a gépnek, és egyszer csak elkezdett vajasodni a tejszín.
Ízre, állagra határozottan vaj lett, érződik rajta a "kecskeség" ugyan, de nem zavaróan. Egyetlen baja, hogy nagyon kevés sikerül nagyon sok tejből is.