Frissítve

Kicsit átvariáltam az oldalakat, és szerkesztettem egy külön gyűjtőoldalt csak a sajttípusoknak, mert itt a sok írás közt már nem olyan könnyű megtalálni őket.

Egyébként a parenyicák elkészültek, a füst után viszont kétségbeejtő hirtelenséggel el is fogytak, úgyhogy fotó majd csak a következő adagról lesz.

A krémes

Szóval az úúúgy volt... hogy megsavanyodott egy adag tejem, és mint ahogy ilyenkor szoktam, túrót akartam belőle csinálni. No de a kecsketej ugye nem alszik meg úgy hipp-hopp, mint a tehéné (ahogy azt már írtam korábban), kell neki egy kis segítség. Ám nem volt otthon más aznap, mint a múltkori sajtomból egy adag félretett savó, így egy életem-egy halálom felkiáltással azzal próbáltam meg túrót kreálni. No, ez nem sikerült. Alakult viszont helyette egy érdekes állagú matéria, ami ízre viszonylag közel állt a túróhoz, ám annál sokkal krémesebb volt. Végül megettük kőrözöttnek, és elkezdett piszkálni a krémsajt témája. Így készült el hát az első adag krémsajtom, immár célirányosan. Finom lett, no.

Pasta filata magyarosan és olaszosan

Nekiálltam hát nagy tételben olvasztani natúr sajtokat. Az első adag még valószínűleg túl fiatal volt, nem volt az az igazi, könnyen nyújtható, így jobb híján összegurgattam mozzarellának, a második adag viszont már olyan volt, mint a tankönyvben, ebből sikerült csálé kis parenyicákat feltekerni. Most száradnak, aztán holnap jön a füstölés, és utána kiderül, hogy ízre is olyan lett-e, mint kellene - formára még hagy némi kívánnivalót maga után.

A kecskerella vizsgája

(Mármint kecske mozzarella...) Olvasztva már korábban kipróbáltam én is - patent! - de nagynéném most kipróbálta rántott sajtnak. Telefonon hívott fel, hogy elújságolja, mennyire bejött neki a dolog, kisujjnyinál vékonyabbra vágva sem olvadt- vagy esett szét, ráadásul nagyon finom lett. Ezen felbuzdulva a ma esti programom pasta filata gyártás lesz, úgy, mint mozzarella és parenyica.

A vaj

Először próbálkoztam vele, de ahhoz képest elég jól sikerült. Tankönyv szerint kicsapódott belőle az író, bár szó-szó, tovább tartott, mint hittem, kb. félúton kezdtem feladni a dolgot a habverővel és eljátszottam a gondolattal, hogy netes segítséget kérek, de aztán adtam még egy kis időt a gépnek, és egyszer csak elkezdett vajasodni a tejszín.
Ízre, állagra határozottan vaj lett, érződik rajta a "kecskeség" ugyan, de nem zavaróan. Egyetlen baja, hogy nagyon kevés sikerül nagyon sok tejből is.

Kecskerella

Az első próbálkozásom a pasta filata típusú sajtokkal, nem tudom nevezhetjük-e mozzarellának (készítik azt kecsketejből?),  mindenesetre én annak szántam. Állagra stimmel is, ízre természetesen érződik a kecske, de nekünk így is bejön.
Az alapgondolat az volt, hogy legyen már valamink otthon, amit rá lehet olvasztani a pizzára... :) ehhez adta magát a mozzarella gyártásának gondolata. Sokkal egyszerűbb volt, mint hittem, így erősen valószínű, hogy készítek még (sokat!) és ezek után azt hiszem nekiveselkedem a parenyicának is.

Kőrözöttes

A második verziós paprikás sajtnál írtam, hogy nem egészen olyan lett, mint szerettem volna (mármint csípős) viszont adott egy ötlete. Nos, az ötlet pár napja sajtformába került, méghozzá paprikával, snidlinggel és fokhagymával.

A puding próbája...

Pontosabban a sajté: az evés.
Csak annyit akarnék igazából mondani, hogy megvágtuk az extrém sajtunkat (menta & citromfű), és azt kell mondjam, beletrafáltunk. Érdekes lett, nem az a klasszikus sajtos íz, de finom, és szerencsére másoknak is bejött, úgyhogy fogunk még ilyet készíteni.
Most éppen megint kicsit más dolgon töröm a fejem (mozzarella, trappista nyamm), de rajta van a listán (ahogy még sok más fűszer kombináció is, amit még nem próbáltam ki), és persze törődnöm kell a fogyasztói igényekkel is, a nép a natúr füstöltért és a fokhagymás-olivásért kiált.

Olaszosan

Anno, még a legelején találtuk ki a "pizzás" sajtot, mint olyat (már nyilván nem mi találtuk ki a világon először, de szóba került, hogy csinálunk ilyet és az is, hogy hogyan), ami a szokásos pizzafűszereket tartalmazta volna, plusz egy kis szárított paradicsomot. No, szárított paradicsomom az nem volt otthon, de össze akartam hozni egy ilyet is, tehát ő itt a "mediterrán" vagy "olaszos" sajtom, van benne bazsalikom, oregano, kakukkfű, és fokhagyma. Tök jóóóó lett!

A kép kedvéért...

Mivel rájöttem, hogy fészen csak a régi, legelső verziós füstölt képe van fent, gondoltam ideje készíteni egy képet a továbbfejlesztett, küllemre és ízre is sokkal-sokkal jobb verzióról. Bizony, ez a non plusz ultra, és amilyen kis egyszerű, annál jobban imádjuk. A hiányzó cikkely egyébként úgy keletkezett, hogy belevágtam egy kicsit, próbaképp, hogy milyen lett (az tényleg pici volt), aztán ember ahogy jött-ment a konyhában egy-egy fordulóval vágott magának nassolnivalót belőle - na jó, én is - és két nap alatt már tetemes hiány keletkezett a gurigában...

Egy extrém után egy klasszikus...

A mentás-citrusos sajtothoz a sajtot egy különösen nagy adag (10l) tejből készítettem, és mivel féltem az egészet elvagánykodni, hát megfeleztem. Így kész van mostanra fél adag a mentásból (nem lett olyan rossz, mint amitől tartottam, bár nem is lesz a kedvencünk), és a másik fele borsos-fokhagymás-petrezselymes lett. Amolyan "normális" fűszeres sajt.

X-treme cheese

Nagymamám kertjében szöszöltünk, amikor anyu az egyik növény fölött elkezdett gondolkozni, hogy ez most menta, vagy citromfű? Persze a kérdést elég könnyű eldönteni, csak meg kell szagolni közelebbről. A kérdéses növény citromfű volt, viszont ezzel új ötlet pattant ki a fejemből... Egyelőre még a sózást heveri ki, de holnap megvágom, kíváncsibb vagyok annál, mint hogy csak úgy tartogassam. Egyébként menta és citromfű van belevágva.

A favorit

Sejtettem én, hogy ez lesz a legkedvencebb, és tényleg! Na jó, az igazán jól sikerült natúr füstöltet nem tudja felülmúlni, de azért no, nagyon finom. Sajnos még nem saját snidlinggel készült, az még nem érett meg a metélésre, majd legközelebb...

Csilis-paprikás vol. 2

Annyira nem jött be a dolog másodjára, legalábbis nem úgy sikerült, mint terveztem. Sok lett a pirospaprika, és kevés a csípős, viszont így eléggé kőrözöttes jellegge lett a dolognak. Ezzel egy új ötlet született (megbombázzuk még mellé snidlinggel, fokhagymával, és kész a "hivatalos" kőrözöttes ízesítés), viszont szerencsére a paprikás sem rohadt ránk, akadt rajongója bőven.

A közönségdíj

Szóval a héten voltak nálunk sokan vendégek (főképp a kiskutyák miatt), és persze körbekínáltuk az épp raktáron lévő sajtokat mindenkinek. Natúr füstölt, medvehagymás, 3 borsos, olivás, és az első néhány napi vendégnek még diós is jutott. A sorrend - számomra - meglepő módon az olivás verzióval kezdődik, ezt követi holtversenyben a natúr füstölt és a medvehagymás, majd a diós. A borsos helyezésén a korábbiak fényében nem csodálkozom.
A füstöltnél is kezdem kitapasztalni, hogy hogyan lesz olyan, amilyennek én nagyon szeretem. Konkrétan annyi a dolog titka, hogy egy hétig a hűtőben hagyom (naponta forgatva) a natúr, friss sajtot, és csak utána füstölöm meg. Az így készült verzió valami fenomenális lett...
A közönségdíjon felbuzdulva pedig legutóbb - az érlelt sajtkultúrám kipróbálása helyett - újra olivás-fokhagymás verziót csináltam. (Aztán meg győztem mosogatni a vágódeszkát, még a szagát sem szeretem...)

A borsos

Most látom, hogy ez kimaradt, pedig már elkészült egy ideje: a három borsos sajtom. Színes borsokat törtem bele, sajnos nagyon óvatos voltam, még fért volna hozzá. Amolyan futottak még kategória lett, nem mondom, hogy nem jó, de csináltam már ennél jobbat is. Már megvan a stratégia a következő körre.
Viszont küllemre nagyon szép lett.

Képtelenül

Mostanában el vagyok havazva, nem sok időm van gép előtt ücsörögni, így a fotózgatás is elmaradt, pedig lenne mit. Majd talán a hét vége felé pótlok, addig is maradjunk a leíró bemutatásnál:

Készült egy chilis sajt update, ez alkalommal a színezés kedvéért nemes pirospaprikát is tettem hozzá, határozottan erősebb színe lett, mint korábban, bár még mindig olyan erőtlen rózsaszínnek tűnik. persze a sózás sem segít ezen a problémán, elég jól kifakítja a színeket... de többet nem mertem beletenni. Majd legközelebb, ha kell egyáltalán.

Aztán egy fél Bakony camembert felhasználásával (köszönjük a tippet Rajnai Gyurinak!) próbálkozom fehérpenészes sajt készítésével, jelenleg 3. napja áll a hűvösben, illatra egyelőre nagyon tetszik, de még várjuk, hogy kiszőrösödjön. Sosem gondoltam volna, hogy a sajtozásban ilyen izgalmak rejlenek.

A legújabb eset pedig egy klasszikus kedvencem, snidlinges sajt. Ezért a műveletért kénytelen voltam a boltban venni két cserép metélőhagymát, mert a sajátom még alig öt centis, de öntözgetem serényen, hogy a továbbiakban abból tudjunk dolgozni. Jelen állapotában (tegnap készült) csak annyit tudok róla mondani, hogy állat jó illata van.